1952. február 21-én a rendőrség agyonlőtt több tüntető diákot Dhaka (Kelet-Bengália), a mai Bangladesh fővárosa egyetemén. Ezek a diákok azért tüntettek, hogy ismerjék el anyanyelvük, a bengáli (bangla / bn / বাংলা ভাষা) létezését, amelyet el akartak távolítani az egyetemről egy "nagyobb" abban az időben az erősebbek által beszélt nyelv kedvéért.

Olyasmiről van szó, ami különböző formában ismétlődik világszerte, az egész történelem során, nem csak Ázsiában, de más földrészeken is, több európai országban és különösen több Európán kívüli földrészen a bennszülött nyelvekkel, az őslakók nyelveivel. Ez gyakorlatilag, általában egy nyelv, leggyakrabban az angol nyelv használatára való törekvéssel, kötelezéssel, valamilyen kényszerítéssel történik, egy gazdasági, politikai, vagy katonai nagyhatalom által, abból a célból, hogy erősítse a helyzetét a világban, a helyi anyanyelvek kárára. "Én vagyok az erős, te hallgass, vagy ha netán beszélni akarsz, beszéld az én nyelvemet."

Így történik lassanként a nyelvek eltűnése, halála, egész népek veszítik el nagy, szellemi kincseiket - ahogy sok nyelvész is figyelmeztet erre, és 2019-ben az ENSZ és az UNESCO különösen felhívja a figyelmet. Az Eszperantó Világszövetségnek 2018-ban írt üzenetében Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója ezt mondta: "Védenünk kell a nyelveket, főleg a ritka nyelveket, az őshonos nyelveket, amelyekről tudjuk, hogy minden két hétben egy eltűnik - ami pótolhatatlan veszteség az emberi örökség számára. Védenünk kell a többnyelvűséget is az oktatásban, megfelelő közösségi politikával, de az internet virtuális terében is, hogy tovább éljen minden embercsoport nyelvi és kulturális sokfélesége; hogy mindenki tanulhasson a saját történelméről, önazonosságáról, merítve saját etnikumának jelképes forrásaiból." [1]

A saját anyanyelv használhatóságának elveszítéséből eredő társadalmi igazságtalanságon és lélektani problémákon, továbbá a rákényszerített nyelv használatában való elégtelen tapasztalaton kívül tudatában kell lenni más tényeknek is: a biológiai és nyelvi különbözőségek elválaszthatatlanok, egymással kapcsolatban és összefüggésben vannak. A nyelvi különbözőség elvesztésének eredménye lesz a hagyományos ismeretek elvesztése, amelyek alapvetően szükségesek a fenntartható biodiverzitáshoz, az élethez. (Záró nyilatkozat, 64. ENSZ-NGO-konferencia, Bonn, 2011 [2], Terralingua [3])

1999. november 17-én az UNESCO február 21-ét az Anyanyelv Nemzetközi Napjává nyilvánította. 2007-ben az Egyesült Nemzetek Közgyűlése is [4] felhívta a tagállamokat arra, hogy "Mozdítsák elő a világ népei által használt valamennyi nyelv megőrzését és védelmét", egyidejűleg kihirdette, hogy 2008 A Nyelvek Nemzetközi Éve. [5]

2014-ben az UNESCO a honlapján a Főigazgató, Irina Bokova üzenetének eszperantó nyelvű változatát is megjelentette. [6]

2016-ban az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elfogadott egy határozatot, amelyben kihirdették, hogy 2019 az Őshonos Nyelvek Nemzetközi Éve lesz, az Őshonos Ügyek Állandó Fórumának (UNPFII/Foro Permanente/Постоянный форум/Instance Permanente) javaslatára. Akkor a Fórum azt közölte, hogy a világon beszélt, körülbelül 6700 nyelv 40 százalékát az eltűnés veszélye fenyegeti. Az a tény, hogy a fenyegetett nyelveknek a többsége Őshonos nyelv, veszélyezteti azokat a kultúrákat és ismeret-rendszereket, amelyekben ezeket a nyelveket beszélik. [7]

Hogyan viszonyul mindehhez az Eszperantó? Ennek a napnak az alapértékei, a különbözőség, és minden embernek az a joga, hogy beszélhesse az anyanyelvét, egyben azok az értékek is, amelyeket az eszperantó világmozgalom védelmez. Mi, eszperantisták egyetlen nyelvet sem akarunk eltüntetni, hanem azt akarjuk, hogy minden nyelv tovább létezzen, tiszteletben tartva mindenkinek a nyelvi jogait, és hogy uralkodjék nyelvi igazságosság a kommunikációban. Ebből a célból, sok éve az Universala Esperanto-Asocio, UEA (Eszperantó Világszövetség) a társ-szervezetekkel együtt megünnepli ezt a napot, többek között azt hangsúlyozva, hogy az Eszperantó nemzetközi nyelv nem a nyelvek eltüntetője, mint amilyenek a nagy gazdasági és katonai hatalmak nyelvei.

Az Eszperantó valójában a nyelvek eltűnésével szembeni védelem eszköze, ahogyan Vigdís FINNBOGADÓTTIR asszony (az Izlandi Köztársaság elnöke 1980 és 1996 között) mondta: "Már eljött az ideje annak, hogy a különböző nemzetek megértsék, hogy egy semleges nyelv az ő saját kultúrájuk igazi védőbástyája lehetne egy-két nyelv monopolizáló befolyásával szemben, ami manapság egyre nyilvánvalóbbá válik. Őszintén remélem, hogy az Eszperantó gyorsan tovább fog fejlődni, segítve a világ minden nemzetét." [8]

Talán valaki még megkérdezi: "Miért éppen az Eszperantó?". Az ok egyszerű. Az Eszperantó mögött nem állnak államok, gazdasági érdekek, világuralmi törekvések, és olyan népek sem, amelyeknek érdeke lenne más népek és azok nyelveinek eltüntetése, vagy piacaik megszerzése. Az Eszperantó mögött csak különböző népekből, nemzetekből származó, jóakaratú emberek állnak, akiknek a célja az igazságosság minden kultúra és minden nyelv számára, és béke valamennyi nép között.

"A nemzetközi együttműködés, az őshonos népek és több, soknyelvű ország számára az Eszperantó egy jó megoldás lenne." (Dr. Tove Skutnabb-Kangas [9])

"A cél az, hogy erősítsük minden nyelv beszélőinek jogait, és ehhez lényegesen hozzájárul az Eszperantó." (Prof. Robert Phillipson [10])

Az Eszperantó egy eszköz, amely gyorsítja az igazságos kommunikáció elérését és így az igazságos kapcsolatokat az etnikai csoportok, kultúrák, népek között.

"... Remélem, hogy az Eszperantó folytatja kétoldalú szerepének betöltését, támogatva a különféleséget és egységet teremtve." (Rita Izsák-Ndiaye, az ENSZ különleges jelentéstevője [11])

Így tehát az Eszperantó hídnyelv használata a nemzetközi kommunikációban nyelvi egyenjogúságot valósít meg, és mindenkit segít abban, hogy a nyelve tovább éljen. Ez az a világos üzenet, melyet az eszperantóul beszélő emberek küldeni szeretnének mindenkinek, az egész világon február 21-én.

- Ismerje meg az Eszperantó nemzetközi nyelvet a www.lernu.net honlapon! [12]

[1] http://www.linguistic-rights.org/unesco/#UNESCO_103aUK
[2] www.linguistic-rights.org/dokumento/Final_declaration_64th_UN_DPI_NGO_Conference_Bonn_2011_amendments_Universala_Esperanto_Asocio_UEA.pdf (Az ENSZ-dokumentum archív másolata: PDF)
[3] www.terralingua.org/our-work/linguistic-diversity
[4] www.un.org/en/events/motherlanguageday
[5] 2008 - International Year of Languages | http://www.un.org/en/events/iyl/
[6] www.unesco.org/new/en/unesco/events/prizes-and-celebrations/celebrations/international-days/international-mother-language-day-2014 (Az UNESCO-weboldal archív másolata: PDF)
[7] https://en.iyil2019.org/about/
[8] http://www.linguistic-rights.org/uea/Justa_Komunikado_Lingva_Justeco_Vigdis_FINNBOGADOTTIR_prezidento_de_la_Respubliko_Islando_1980_1996.pdf
[9] http://www.linguistic-rights.org/esperanto-125/Dr-Tove-Skutnabb-Kangas-125-years-of-Esperanto.html
[10] www.linguistic-rights.org/esperanto-125/Dr-Robert-Phillipson-Professor-emeritus-125-years-of-Esperanto.html
[11] www.linguistic-rights.org/esperanto-125/Rita-Izsak-UN-independent-expert-on-minority-issues.html
[12] www.lernu.net
[13] Universala Esperanto-Asocio (UEA) - www.uea.org